ROCK AND ROLL-ÉLETFORMA

- Hogy néz ki ma a rock and roll-életforma a Tankcsapda együttes esetében, vagy a te esetedben?

- Hát mindenképpen jóval szolidabb már, mint ezelőtt pár évvel, de azt gondolom, hogy nemcsak a Tankcsapda miatt van így. Hogyha én most egy lemezbolti eladó lennék, aki voltam mondjuk a zenekar első 1-2 évében, akkor sem hiszem, hogy 33 évesen azt az életformát próbálnám élni, mint amit egy 23 éves vagy 19 éves ember szokott élni, hogyha ilyen bulizósabb típus. Azt gondolom, hogy ez életkorfüggő is, másrészt pedig elég sok mindent megcsináltunk már, és sok mindenen végigmentünk ahhoz, hogy tudjuk, mi a jó, és mi az, ami már nem annyira jó, mi az, ami kell, és mi az, ami már nem kell. De ez az egész zenekarra is jellemző egyébként, nemcsak rám. Fejes Tomi, az új dobosunk például otthonülő típus, nagyon ritkán mozdul ki. Ő is szeret sörözni, de hogyha elmegyünk hozzájuk, és teszem azt, nekiállunk a pincében dartszozni, akkor jobban esik ott meginni fejenként 5-6 sört, és ott bespiccesedni - vagy ne adj' isten be is rúgni - és lefeküdni aludni utána kokis fejjel, mint elmenni egy kurva füstös helyre... Egyikünk sem dohányzik ma már, és én igazából nem is nagyon bírom már a cigifüstöt. Szóval igazából kerülöm az olyan helyeket, ahol kifordul a belem, meg folyik a szememből a könny, annyira csípi a szemem a füst... Hogy a rock and roll életforma? Figyelj, legyen elég annyi, hogy megcsináltuk mi azt a fajta pályát, megéltük mi az évek alatt azokat a dolgokat, amit rock and roll-életformának neveznek. Tamásnak már felesége van, Cseresznyének meg nekem is van komoly barátnőnk - én együtt is élek a barátnőmmel -, és ez jól is van így, jól érezzük magunkat. Nincs hiányérzetem, nincs bennem az, hogy "hááát, azért...." Ha úgy gondolom, hogy egy buli után, egy koncert után be kell rúgnom, akkor berúgok, tehát ezzel nincsen probléma. Nem lettem álszent, de hogyha régen mondjuk tíz buliból kilenc után berúgtam, akkor most tíz buliból egy után rúgok be esetleg. De mondom, ez elsősorban az életkorral függ össze, azt gondolom.

- Azt mondtad, hogy most már nem dohányoztok. Egyik pillanatról a másikra szoktál le?

- Végülis mind a hárman egymástól függetlenül tettük le a cigarettát. A cigizésnek nincs igazából értelme, azt gondolom.

- Legfeljebb, ha van valami plusz a cigiben...

- Na jó, de az már nem cigizés. Dohányt szívni viszont nincs semmi értelme, nincs semmi látszatja. Hogyha az ember megiszik mondjuk egy üveg bort, ami szintén káros biológiai szempontból, akkor látszik rajta, meg érzi is magán, hogy kicsit más a világ, úgy oké. Ugyanez igaz mondjuk a fűre is, ami szintén káros, de ha az ember füvet szív, akkor legalább látszik rajta, ahogy mondani szokták. De a cigizés, az igazából semmire nem jó, csak egy csomó pénzt elköltesz, a tüdődet tönkreteszed, a másikat zavarod a cigifüsttel... Elérkeztem arra a pontra, amikor azt mondtam, hogy "minek?"

- És akkor leszoktál egy pillanat alatt? Nem volt semmi elvonási tüneted?

- Volt egy átfedő időszak, amikor már csak akkor cigiztem, ha nagyon részeg voltam, és aztán ez az időszak is elmúlt. Ma már egyáltalán nem dohányzom. Még ha nagyon berúgok, akkor sem.

- Hogy a zenekar végig debreceni bázisról üzemelt, az jó volt vagy rossz, így utólag visszatekintve? Mi lett volna a különbség, ha a Tankcsapda pesti zenekarként indul és működik egész végig?

- Hogyha pesti zenekarként indultunk volna, nem tudom, milyen lett volna. Azt viszont tudom, hogy ha debreceni létünkre Pestre költöztünk volna, akkor nemigen lenne már Tankcsapda! Pest felőrölt volna minket.

- Nem lettetek volna olyan erősek, hogy megtartsátok a zenekart?

- Nem, abszolút nem.

- Mi az, ami Pestben, mint városban ennyire gyilkos?

- Elsősorban a kábítószerek. Az a világ, ami ott van, vagy volt - főleg néhány évvel ezelőtt, amikor még nem volt ilyen szigorúan "odafigyelve" a drogokra. Szóval elég szabados volt az életforma, és mi hajlamosak lettünk volna arra, hogy belecsússzunk mindenbe. És nem lett volna hozzá elég erőnk meg eszünk, hogy túléljük a saját - rossz kifejezéssel élve - halálunkat. Nem éltük volna túl. Így meg túléltük. Nem voltunk soha rettentő nagy függők - most nem ilyen mártír dumát akarok mondani -, de hogyha Pestre kerültünk volna, mondjuk '93-'94 környékén, akkor a kísértés olyan nagy lett volna, hogy nemigen bírtuk volna ki. Szerintem beleroppant volna a zenekar, az egészen biztos. Vagy a Gyuri-váltás körül dobtuk volna be a törülközőt, vagy a Kémeri-ügy környékén (a zenekar egy évvel ezelőtt megvált addigi menedzserétől, Kémeri Pétertől - a szerk.). De már odáig sem jutottunk volna el szerintem: Az ember tervez környékén, vagy nem tudom, pontosan mikor, de bedobtuk volna a törülközőt. Egyszerűen megrogyott volna a zenekar.

- Ezen az új lemezen már jóval kevesebb utalás történik kábítószerekre.

- Hát ez nem véletlen. Ja, ja.

AGYARORSZÁG (2001)

- Az új lemez, az Agyarország a szokásos Tankcsapda-témákat hozza - csajozós, bulizós, illetve a világ romlását kommentáló számok váltják egymást -, de a megelőző néhány lemeznél sokkal direktebb, egyszerűbb. Talán leginkább A legjobb méreg körüli időszakhoz kanyarodik vissza. Miért lett ilyen?

- Kezdjük az alapszituációnál! A menedzser, Kémeri Peti el. Ottó vele együtt el. A kettő egymással nem függött össze, de egyszerre zajlott ez a két dolog - így minden szempontból egyszerűbb is volt -, és ezzel párhuzamosan történt az, hogy Fejes Tomi a zenekarba be.

- Az ő beilleszkedésével, gondolom, nem volt probléma.

- Lassan már tíz éve ismerjük egymást Tamással, szóval emberileg nem is volt kérdéses a dolog, inkább csak zenei szempontból kellett összerázódnunk az elmúlt hónapok alatt. Tudod, ő a megelőző négy-öt évben nem zenélt zenekarban. Azelőtt igen, tudtuk, hogy ő a dobot, mint hangszert már korábban is használta, de az utóbbi néhány évben nem volt zenekarban, így aztán nemcsak a Tankcsapda zenéjébe kellett belecsöppennie, de az aktív zenélésbe is vissza kellett rázódnia.

- A jelek szerint sikerrel.

- Igen, és ez olyasfajta új lendületet adott a Tankcsapdának, amit én úgy fogalmaztam meg valahol, hogy "vissza a jövőbe" fíling van a zenekarban most. Tök olyan volt az egésznek a hangulata meg a hangzása, amikor elkezdtünk próbálni, és elkezdtünk számokat csinálni, mint az első néhány évben, mondjuk A legjobb méreg meg a Jönnek a férgek környékén: az az igazi nyers, egyszerű, erős, agresszív riffekre épülő zene. Másrészt pedig ezek a zenekar körül történt személyi változások engem mentálisan olyan szinten motiváltak... A problémák, amik ezzel jártak, hozzásegítettek ahhoz, hogy ilyen egyszerűbb, nyersebben megfogalmazott, direktebb szövegek kerüljenek most erre a lemezre, ne pedig ez az agyalósabb vonalú, gondolkozósabb történet. Kevesebbet ködösítek. Végülis dióhéjban így lehetne összefoglalni.

- Menjünk végig rajta számonként. Vigyetek haza.

- Az egy egyszerű, klasszikus Tankcsapda-darab, sima pogózós rock and roll, amire a koncerten az emberek szeretnek pörögni meg énekelgetni.

- Agyarország.

- A címadó szám, ami, azt gondolom, hogy az egyik legerősebb dolog a lemezen, nyilván azért is a címadó dala. A legjobb méreg, Jönnek a férgek, Bárány vonalnak egyfajta továbbvitele, hangulatában és hasonlókban.

- Mindig péntek.

- Az egy hangulatos, csajozós rock and roll-dolog, szintén koncertkedvenc lehet majd.

- Ez az a ház.

- Ezt a dalt választottuk első klipdalnak, mert elég populáris ahhoz, hogy klipként működjön vagy kislemezként, viszont az album egészét is jellemzi valamilyen szinten, legalább is hangulatában - szövegileg nem. Szövegileg talán ez az egyik legkevésbé kézzelfogható. Olyan szövegrészletekből állt össze egésszé, amik különböző időszakokban születtek, különböző dolgok hatására. Az a ház, amiben korábban éveken keresztül laktam, az egy ilyen régi, több mint száz éves ház volt. Tudod, nyirkos, régi minden, és végülis ez inspirálta a dalt, de egyébként nem egy házról szól konkrétan, falakról meg ablakról, hanem annál jóval több dologról. Én saját magamat érzem egy háznak, mondjuk a testemet, amiben élek, amibe az ember beköltözik, aztán meg kiköltözik belőle. De bele lehet érteni bármit.

- Akinek látsz.

- Ez a szöveg eléggé önmagáért beszél. A kulcssora az, hogy "a szemem alatt már ott van néhány ránc". Nyilván eltelt jó pár év, mióta zenélünk - most már tizenkettedik éve csináljuk ezt -, ennek ellenére én annak érzem magam most is, aki akkor voltam, amikor elkezdtük a zenekart.

- Föld és ég.

- Az lassú, nevezhetnénk akár szerelmes dalnak is, bár szerintem azért nem az a tipikus szerelmes dal, meg nem is az a tipikus lassú dal. A riffje is ilyen furcsa hangzású, nem nagyon volt ilyen jellegű számunk sem, bár hogyha most mindenképpen párhuzamot akarnánk vonni, akkor talán a Lopott könyvekkel lehetne valamilyen szinten összekapcsolni, de én azt gondolom, hogy ez egy másabb hangulat.

- Üdvözöl a pokol.

- Egy tipikus rock and roll-darab a zenéjét és a szövegét tekintve is. Slágeres, klipre esélyes.

- A világ disco.

- "Vigyázz, jön a káosz" - ez a refrénje. Tipikusan az a dal, amit a Kémerivel való huzavonák inspiráltak. A dalszöveg úgy kezdődik, hogy "akárki akármit mondhat, leírni engem nem lehet, én nem vagyok egyszerű mondat". Ez elég egyértelmű kinyilatkoztatása annak, hogy eszemben sincs a zenekart abbahagyni. Abban az időben ugyanis a Tankcsapdát mindenki temette, mindenki azt mondta, hogy itt a vége. Elment a menedzser és a dobos, meg ezzel párhuzamosan a Cseresznye is elment Amerikába, így gyakorlatilag egyedül maradtam. Igaz, hogy Tamással ekkor mi ketten már próbálgattunk a próbahelyen, de ezt a közönség nem tudhatta. Mi tudtuk azt, hogy a zenekar jobb lesz, mint valaha, de a külvilág nem sejthette, nem érezhette. A külvilág azt látta, hogy a menedzsert, aki tíz évig a zenekar mellett dolgozott, és a zenekart sikerre vitte, a zenekar kirúgta, a dobosától megvált, a gitáros elment Amerikába, és ki tudja, mikor jön haza... Mindenki azt gondolta, hogy "na, itt a Tankcsapdának vége van", és ez a szám egyfajta kinyilatkoztatás, hogy nem így van.

- Itt vannak a tankok.

- Igazi old school Tankcsapda-szám, egy punk rock and roll, ami rajta lehetett volna akár a Punk & Rollon is. Nevezhetjük buta dalocskának is, de én nagyon szeretem énekelni, a közönség nagyon szeret rá táncolni meg énekelni. Ez egy igazi koncertdarab, aminek nem kell különösebb okát vagy miértjét keresni.

- Meg kell halnom.

- Az egy érdekes darab. Slágeres basszustémával kezdődik, aztán a végére teljesen ilyen "vrrrrrrrrrr", más hangulattá alakul. Az egyetlen olyan dal ezen a lemezen, ami megmaradt a kísérletezős kategóriában, szövegileg is - nem annyira egyértelmű rímpárok vannak benne -, és zeneileg is. Én nagyon szeretem, az egyik kedvencem.

- Nem ver át.

- Mi egymás között kaliforniai punknak nevezzük. Nyilván nem olyan, mint egy Offspring- vagy egy Green Day-dal, de egy jó kis punkos darab. Csajozós, lehet rá énekelni, meg táncolgatni rá.

- Aki nem vak.

- A lemeznek a másik olyan sarkalatos darabja, mint az Agyarország, amiben leírom azt, hogy most mit gondolok úgy általában mindenről: a világról, magunkról, az emberekről, istenről, ördögről, minden ilyesmiről.

- Megkapod, ami jár.

- Egy poéndal végülis, ami aztán a lemezre került. A lemezt lezáró nagy "hrrrrrrrrrr" darab. Egy örömzenélésből kialakult szám... Hát ennyi, ez a 13 szám az, amit Agyarországnak hívunk. Én bízom benne, hogy az embereknek be fog jönni ez a dolog. Szoktam azt mondani, és most is mondom, hogy mi nem mindenkinek zenélünk. Vannak olyan zenekarok, akik mondják, hogy "mi mindenkinek szeretnénk zenélni". Mi nem. Nem akarunk mindenáron mindenkihez szólni. Azokhoz akarunk, akiket érdekel, amit mondunk. Ez a lemez, azt gondolom, egy tipikusan olyan lemez, hogy akik értenek ezekből a szövegekből - amik nem túl bonyolultak a megfogalmazás szempontjából -, azok értenek, akik meg nem, azok meg akkor sem értenének, ha ennél még primitívebben fogalmaznék.




koncert- és interjúfotók: Váczi Kristóf



interjú: