- Beszélgetõpartnerem Lukács László a Tankcsapdából. Szia! Hát elõször is gratulálok Nektek, még mindig elsõk vagytok a MAHASZ eladási listán? - Nem, már nem. Hat hétig voltunk elsõk, de most már nem. Egy hétig voltunk másodikak, Jimmy elõzött meg minket, és most két Jimmy lemez és a United új lemeze van elõttünk, így most negyedikek vagyunk.

- Bemutatnád a csapatot? - A dobosunk Fejes Tamás, õ 1974 március 15-én született, a gitárosunk Molnár Levente, õ 1973 június 30-án, és én pedig Lukács László vagyok, basszusgitározok és énekelek, én 1968 február 19-én születtem. Tamás és Cseresznye polgári foglalkozása az autókkal kapcsolatos, autószerelõk mind a ketten, én pedig zenemûkereskedõ szakmát végeztem.

- Elmondanád röviden, hogy hogy kerültél kapcsolatba a rockzenével és hogy lettél zenész? - Hát nagyon röviden, 13-14 éves koromban hallottam elõször nem diszkózenét, az elsõ behatásaim a Muddy Waters, Doors, Led Zeppelin, Rolling Stones, Jimmy Hendrix, Deep Purple voltak, aztán szép lassan jöttek a többiek, az AC/DC, Judas Priest, Scorpions, 15-16 évesen a Motorhead, és innentõl kezdve egyenes út vezetett a Tankcsapdáig.

- Hol találkoztatok össze és hogy alapítottátok meg a Tankcsapdát? - A zenekar alakulásakor a jelenlegi felállásból egyedül én voltam az együttesben. Cseresznye (Levente, a gitárosunk) '93 elején jött a zenekarba egy akkori tagcsere során, a dobosunk pedig ezelõtt durván másfél éve. Egyébként nemcsak a zenekar, hanem a zenekar köré szervezõdõ segítõk közül is mindenki debreceni, ismertük egymást már régóta, végül is ennyi a történet. - Mennyivel volt hátrányosabb Debrecenbõl indulni? - Debrecen Pesthez képest 220 km távolságra van, meg ez az ország keleti fele,de nemcsak ilyen értelemben, hanem mindenféle más értelemben egy másik országrész, mint a nyugati országrész. Ennek ellenére azt gondolom, amennyi hátránya volt a dolognak, annyi elõnye is akadt. Nagyon sokat kellett küzdeni azért, hogy a zenekar az legyen, aki, és amikor ez már sikerült, onnantól kezdve a debreceniség elõnyeit a pestiséghez képest sokkal inkább élvezzük, mint hogyha Pesten lakna a zenekar.

- Ha itthon valakit megkérdeznénk, hogy rockzene területén ki a kedvenc együttese, akkor majdnem biztos, hogy Titeket mondana. Szerinted miért van az, hogy így elváltatok a mezõnytõl? A jó stílus az oka, management, image vagy egyszerûen nagyon jól zenéltek? - Szerintem egyik sem azok közül, amit elmondtál. Szerintem egyrészt a közönség csak az olyan zenekarokat szereti, akik saját területükön olyat nyújtanak, amit más nem csinál, másrészt pedig amit csinálnak, azt teljesen õszintén, mindenféle allûrök nélkül csinálják. Nem mi váltunk el a mezõnytõl, a mezõny vált el tõlünk. Ez az ország olyan furcsa statikai jelleggel bír, hogy mindenféle mûfajban, - nem csak a zene mûfajában, hanem minden más mûvészeti ágban - igazából egy valami van, amit az emberek elsõsorban a figyelmükkel kitüntetnek, és aztán van egy csomó más zenekar, vagy más produkció, ami szintén mûködik még. Ha a zenérõl beszélünk, akkor ebben az országban egy Pa-Dö-Dö van, egy Ákos van, egy Kispál és a Borz van, a paródia mûfajban egy Irigy Hónaljmirigy van... Hogy miért lettünk mi az egy a rockzenében, azt elsõsorban a közönségtõl kéne megkérdezni.

- Stílus terén van, amire azt mondjátok, hogy magatokat többnyire oda soroljátok, vagy pedig egyszerûen a rockzenekar megfogalmazás a tökéletes? - Itt szerintem lehetne okoskodni, hogy ilyen rockzene, olyan rockzene, volt például egy... talán szombathelyi újság lehetett, nem emlékszem, õk azt írták egy cikkben, hogy a Tankcsapda bölcs metalt játszik, hát szóval érted... Én nem hiszem, hogy különösebben kategorizálni kéne bármilyen zenekar stílusát, rockzenét játszunk, az egyértelmû, hangosan szeretünk játszani, ez megint egyértelmû, de ezen belül dallamos vagy kemény, lassú, esetleg éneklõs-táncolós vagy odamondogatós, ez ilyen szinten mindegy, azt gondolom. Nem igazán szeretjük magunkat beskatulyázni. Annál is inkább, mivel bármi, ami eszünkbe jut, tankcsapdásan szólal meg a hangszereinken. Nincs annak jelentõsége, hogy ez most dallamos, slágeres, vagy adott esetben egy nagyon kemény riffelésû, odamondogatós szövegû szám.

- Melyek a kedvenc zenekaraitok? - Az a helyzet, hogy mind a hárman nagyon sokféle zenét szeretünk, a szó szerint a legpopulárisabb zenéktõl a legbrutálisabb, legkeményebb, legdurvább, legkarcosabb zenékig mindenféle mûfajból, stílusból, és nem csak a rockzenébõl vannak kedvenceink.

- Kik azok a külföldi és magyar bandák, akikkel zenei rokonságot érzel? - Ezek a Motorhead vagy az AC/DC, a régi zenekarok közül a Sex Pistols, bár igazából ezek azért nem jó példák, mert a zenei rokonság maximum abból áll, hogy hasonló zenei eszközökkel dolgozunk, mint õk. Viszont, ha valaki meghallgat egy Tankcsapda felvételt, akár egy teljesen új számot is, azonnal tudni fogja az elsõ riffnél már, - ha ismeri az ilyen stílusú zenéket - hogy ez Tankcsapda, nem pedig AC/DC, szóval ilyen szinten ez a dolog elég jól különválasztható. Nyilvánvalóan vannak zenei gyökereink, mind a hármunknak elég más, igazából egy olyan zenekart vagy egy zenei stílust - amit meg tudnék nevezni, hogy ez a Tankcsapda zenei háttere vagy gyökere - nem tudok mondani.

- Mit szólsz a szokásos búcsúkoncertekhez, nosztalgiabulikhoz, például most konkrétan a nagy Illés-Omega-Metrohoz, akik valamilyen szinten mégiscsak elodeitek? - Hát nekem nem elodöm... - Ok kezdték ezt a még a beat idoben... - Hát persze, mert ok akkor éltek, én meg még nem ... Én tisztelem, becsülöm, aki egy zenekarért rajong, és a zenekarért anyagi áldozatra is képes, és elmegy a koncertjére, de én nem leszek ott, mert nekem egyik zenekar sem jelent semmit. De ez nem minosít senkit, engem sem meg a zenekarokat sem. Egyszeruen csak ez nem az én korosztályom. Minden bizonnyal lesz egy olyan idoszak is majd, amikor egy fiatal ember azt mondja majd, hogy "a Tankcsapda, á, ok már öreg f***ok, kit érdekel!" Biztosan eljön majd az az ido, én most nem mondom az Illésre vagy az Omegára, hogy öreg f***ok, szó sincs errol, egyszeruen csak azt gondolom, hogy ez egy jól muködo nosztalgiabiznisz, mást nem is tudok errol mondani.

- Ha most rock-metal vonalon gondolkodnánk egy hasonló szuperkoncertben, - csak képzeletben játsszunk el vele - a Tankcsapda biztos, hogy ott lenne a nagyszínpadon, de ki lenne az a két-három-négy másik zenekar, akire azt mondanád, hogy velük együtt esetleg létrejöhetne egy ilyen jellegu szuperkoncert? - Ha most abból indulunk ki, hogy összeáll a Metro, - ami már akkor sem muködött, amikor én születtem, pedig én sem vagyok fiatal ember - akkor egy ilyen Piramis, régi Beatrice, Moby Dick, Tankcsapda összeállításban lehetne gondolkodni.

- Jó, de játsszunk egy kicsit tovább. Két másik zenekart is említenék: P. Mobil és az Ossian? - A P. Mobil jelenleg is aktív zenekar, igaz, más felállásban játszanak ma, mint régebben. Én nem tartom a P. Mobilt jelen pillanatban az ország élmezonyéhez tartozó zenekarnak, függetlenül attól, hogy a mai napig is sokan szeretik oket. Azt gondolom, hogy megragadtak valahol egy bizonyos szinten, és nem léptek tovább zeneileg. A klasszikus felállású Ossian pedig minden bizonnyal nagyágyú lehetne egy ilyen koncerten.

- Milyen a viszonyotok a SONY-val, mennyire szólnak bele az alkotási folyamatba, van e klasszikus PR management, vagy pedig másképp muködik ez nálatok, mint a szokásos popzenei vonalon? - Másképp muködik mindenféleképpen, sokkal inkább vagyunk kollégák, mint egy lemezkiadó és egy zenekar, sot mi a kiadóval tök jó viszonyban vagyunk. Nincsenek köztünk se anyagi, se emberi, se szervezésbeli ellentétek, velünk szemben korrektek voltak mindig is. Vagy három éve dolgozunk velük együtt, abszolút jó a kapcsolatunk. Sot, az eddigi kiadók, - akikkel valaha is dolgoztunk - közül a SONY-nál dolgozó emberekkel a legbarátibb a viszonyunk.

- Ok szorgalmazzák, hogy olyan sokat lépjetek föl, vagy bennetek van meg az igény, hogy minél több helyen játsszatok? - Ok örülnek annak, ha mi sokat játszunk, hiszen ez nekik reklám, pontosabban a lemeznek a rekláma, de mi magunk és a közönség miatt koncertezünk, és nem a SONY vagy az aktuális kiadó miatt. Ez régen is így volt, most is így van. A SONY megteszi a leheto legtöbbet - ami Magyarországon egy rockzenekarért megteheto - értünk. Nyilvánvalóan azért is teszi meg, mert anyagilag potensek vagyunk, ez egyértelmu az o szemszögükbol, de teljesen kollégiális a viszony közöttünk, mindent megbeszélünk, minden jelentosebb lépést egyeztetünk, és teljesen jó a kapcsolatunk.

-Mit szeretsz a legjobban a zenészéletben? Azt, amikor alkottok, tehát létrehoztok egy új dalt, egy új albumot, vagy amikor koncerteztek, tehát kint vagy a szinpadon, vagy a körítést is, azt, hogy ez egy olyan élénk élet, ahol igenis vagytok valakik? - A rockzenész életformának általában minden részét nagyon szeretem, de bármelyik részét tudom utálni az adott szituációban. - Olyan is van - mondjuk - amikor az énekléshez nincs kedved? - Persze. De ha lehetoségem van rá, mondjuk stúdióban, akkor egészen egyszeruen azt mondom, hogy srácok, fejezzük be mára, hazamegyek, majd holnap jövök vissza újra és folytatjuk. Hogyha ez koncerten történik, akkor megpróbálom ezeket a rossz dolgokat magamtól elhessegetni és azzal foglalkozni, amiért ott vagyunk, koncertezni.

- Jó pár éve vagy már a szakmában, nem érzed azt, hogy fárasztó ez a sok koncertezés, utazás? Nem egy zenészt hallottam már nyüglõdni emiatt. - Hát aki egyszerubben el tudja képzelni az életét enélkül, az menjen el egy más munkakörbe és dolgozzon ott. Ez az ország annyira kicsi - fizikálisan kicsi - hogyha jó a csapat, beülsz a buszba, mire megiszol két üveg sört, már ott vagy a helyszínen. Ez a Debrecen-Sopron - az ország két vége - most egy kicsivel hosszabb volt, mint általában, de ez is úgy eltelt, vagy kétszer megálltunk a benzinkútnál kávézni, és mire felnéztünk, már itt is voltunk. Na most elmenni mondjuk Debrecenbol Szegedre vagy Pestre, az olyan, mint felülni a metróra vagy a villamosra, és utazni két megállót. Ha valaki például Amerikában él és egy nem annyira ismert zenekar tagja, és kénytelen kisbusszal beutazni az Egyesült Államokat, azt megértem, hogy három napon keresztül menni egyfolytában, fárasztó, aláírom. Mi is utaztunk Európában sokat, tényleg fárasztó. De Magyaroszágon? Hát, komolyan, nincs olyan város a másiktól számítva, amit ne lehetne elérni hat-nyolc óra alatt.

- Moór Andrással beszéltem, ha jól tudom, úgy volt, hogy a Popvilágban szerepeltek, de elmaradt valami miatt. Bepótoljátok majd? Mikor? Csak, hogy tájékoztassuk a rajongókat. - Mindenképpen leszünk benne, hogy pontosan mikor, azt nem tudom. Egy új videoklipet forgatunk most már két hete, ami azt jelenti, hogy még egy kockát nem forgattunk belole, ugyanis szabadtéri felvételekre van szükség, és eddig minden egyes kituzött felvételi napon az esett az eso. Emiatt volt ez a tévés kavarás is, de szerintem heteken belül meglesz a klip is és a musor is. (Május 3-án 16:30-kor az ATV-n - a szerk.)

- Mindjárt menned kell, úgyhogy két rövid kérdés. Az egyik személyes: Hogy telik el egy heted? Tehát milyen ember vagy Te, amikor nem mint zenész szerepelsz a porondon? - Kiábrándító lesz, amit mondok: Teljesen átlagos ember vagyok. Felkelünk reggel a barátnommel, reggelizünk, aztán o elmegy dolgozni, én pedig nekilátok az aznapi munkámnak. A számítógép elott írok valamit, vagy elmegyek intézni különbözo ügyeket, vagy gitározom, ha éppen nincsen semmi dolgom, írok új számokat, tehát semmi különös. Hazamegyek anyukámékhoz hetente kétszer, vagy egyszer, vagy ha nincs idom, akkor egyszer sem, de azért általában egy héten egyszer biztosan... - Hobbi? - Ejtoernyozöm már vagy hat-hét éve, de mivel ez elég ido- és pénzigényes hobbi, ezért ez többnyire hétközben nem muködik, de vannak idoszakok, amikor ezzel is tudok foglalkozni.

- Említetted, hogy számítógép elött ülsz. Szoktál internetezni? Ismered-e a weboldalunkat? - Oszintén szólva nem vagyok túlságosan nagy internetezo. Ismerem az oldalatokat, persze, de nekem otthon nincsen hálóm. Otthon a gépet leginkább szövegekkel kapcsolatos munkákra használom.

- Én is ismerem a Ti weboldalatokat. Ki tartja azt karban? Rendszeres lesz a frissítés, ezt hogyan tervezitek? - Van egy srác, aki ezzel foglalkozik, és remélem, hogy rendszeresebb lesz, mint amennyire mostanában volt.

- Köszönöm szépen az interjút.